#569
A mami ANNYIRA megijesztett, hogy még kiabáltam is! Ennyire még sose ijedtem meg! Az volt, hogy kinyitotta az ablakot szellőztetni, majd kiment valamiért a konyhába. Én közben odaültem az ablakba, az orromat a rácsnak nyomtam és lestem a madarakat, hallgattam a csicsergésüket, egészen elmélyedve benne. Aztán hallom ám, hogy valami csörtetés van a hátam mögött, na több se kellett, először leugrottam az ágyra, aztán vissza az ablakpárkányra, megint le az ágyra, onnan fel a szekrényajtóra, de arról lepattantam, mint egy labda, aztán az ágy túlvégén lévő polc tetejére, de csak egy századmásodpercre, onnan is lepattantam, vissza az ágyra, majd végre le a földre, ahol teljesen kilapulva, hátracsapott fülekkel, óriási pupillákkal és üvegmosókefe-farokkal üvöltöttem. Na csak ekkor vettem észre, hogy a csörtetés az volt, hogy a mami elbotlott egyik botomban és nekiment a széknek, ami ettől nekidőlt a polcnak...
Le is rajzoltam Nektek:
A vége az lett, hogy a mami a nyakába vett és akaposan megdoromboltatott. Szerencsére hamar megnyugodtam. :-)
#568
Kis változás történt a blogom küllemében, ugyanis megszűnik a haloscan kommentező, viszont nem szerettem volna, ha nem tudtok hozzászólni a bejegyzéseimhez. Így viszont a freeblog saját kommentezőjét kell használni, ami azzal járt, hogy a freeblog gyári sablonját is... Amennyire tudtam, macskásra alakítottam az új sablont, még van mit csiszolni rajta, de egyelőre ennyi időm van.
Most, hogy ismét hatalmas hó esett, mást se csinálok, mint lesem a madarakat, ha meg elfárad a szemem, akkor alszom... Vagy az új dobozban ülök:
#567
Elég régen írtam... Csak telik a tél, hol havazik és azt kell néznem, (meg ahogy jönnek a hótolók és berregnek, éjjel meg világítanak is, csuda izgi) hol süt a nap és napoznom kell. A közbülső időben meg madarászni szoktam. Jött újféle madár is hozzánk, egy meggyvágó. Hatalmas csőre van, nem szívesen engedném meg neki, hogy megkopogtassa a vállamat vele.
Mivel a mamiék még mindig nem fűtenek (csak ha nagymosás van...), így én bizony fázom, de van melegítőpárnám is, így azért annyira nincs mindig hideg. Ha meg nincs bekapcsolva a párnám, akkor bemászom a sütőbe egy kis melegért. Nem értem, hogy az ember, aki nem is olyan szőrös, mint én, hogy nem fázik???
Kaptam új botokat is, mert a régieket már nagyon megrágcsálta valaki... Ma meg fújtam egy nagyot a mami madárhatározójára, mert megijedtem tőle. Aztán jó nagyot nevettünk, mert kiderült, hogy csak a könyv gerincére rajzolt vörösbegytől ijedtem meg. :-)
Gunnar Gunnarsson
Ma a mami libatepertőt csinált! Már az gyanús volt, amikor hazajött a boltból, s valami isteni illat áradt a szatyorból. Tisztára emlékszem, hogy két éve karácsonykor is ugyanilyen illatút sütött, és az liba volt, személyesen Gunnar Gunnarsson. De aztán egy ideig nem jártam a konyha felé, az imént viszont a papinak hozott be egy szelet kenyérkét egy csomó friss, ropogós libatöpivel! Nos, a papinak annyi ideje se volt, hogy felemelje a kezét, én már meg is szabadítottam egy töpitől! A világ egyik legfenségesebb eledele a libatöpörtyű! Az a baj, hogy miközben én próbáltam a fovvvvvóóó töpit befalni, a mami elzárta a többit, így nem tudok lopni magamnak. Remélem, azért nem fogja mindet felfalni a papa!!!
#565
Az alábbi fotókon képrejtvény van, vagyis mi látható a képeken és mitől ilyen?
#564
Képzeljétek, kaptam egy mókust karácsonyra a nagymamámtól!!!!
#563
Boldog karácsonyt kívánunk minden kedves barátunknak és olvasónknak!
#562
#561
Ma is volt, persze, rendes mókus, minden reggel megjelenik. Megette a diócskáit, aztán elugrált, én meg csak lestem utána. :-)
#560
Mai videók a mókus haverral, az elsőn jól lehet hallani, ahogy dorombolok neki!
#559
Az én kis vörös barátom és én. Engem figyel, és nem fél, mert okos mókus!!! Égett benn a lámpa, így kiválóan látott engem is és a mamát is, és egy cseppet sem félt, sőt, kíváncsian nézelődött felénk.
Doromboltam ám neki, már nem üvöltöztem, csak halkan szóltam, hogy hallja a dorombolást is! Szegényke tiszta havas volt a farkincája, de ahogy elnézem, esernyőnek használta. :-)
Így ette a diót:
#558
Mókuska visszatért!
#557
Mókusunk van!!! Na nem idebenn, csak kinn az ablakban, de idejár már napok óta. A mami levideózta! Én meg jól lenyávogtam. :-)
A mókus tud mászni a falon, ezért nagyon nagyon irigykedem. A mami szerint nagyon nagy körmei vannak, asszem, nekiállok én is növeszteni őket! Mókuska ette a madáretetőben lévő szotyit, én meg figyeltem, meg kell mondjam, igen ügyes állat, fogta a kezeiben a magot s úgy harapdálta, kibontotta a fogával, aztán kiette belülről a magot. A mami szerint biztosan máskor is fog még jönni, mert megtanulja hamar, hogy a madáretetőben mindig van ennivaló. Amíg a mókus evett alul, az etető felső szintjén meg egy cinke evett, úgyhogy nem is félnek tőle, ami szuper, mert így mindegyik állatot egyszerre figyelhetem majd! Meg azt is láttam, hogy a mókus úgy ugrál meg mászik a fákon, mint egy macska! No szóval ügyes állatka!
#556
Félősek ne nézzenek ide! Már készülök a farsangra, idén, azt hiszem, Drakula leszek!
#555
A papa szerint a családunk államformája a nyautokrácia, persze én lennék a hatalom képviselője ebben az államban. :-)#554
Régen írtam....Sok cinke jár hozzánk, naphosszat lehet bennük gyönyörködni, általában ezt is teszem. A fenyvescinkéket szeretem a legjobban, ők nem félősek annyira és elég sokáig ácsorognak az etetőn. A széncinkék félősek, ők épp csak felkapnak egy szotyit és huss! A kékek meg állandóan csacsorásznak, be nem áll a csőrük, őket azért szeretem nagyon. :-)
Aztán volt halevés, mami csinált rántott halat, kaptam nyersen is. Meg volt olyan étel is, aminek nem tudom a rendes nevét, csak azt, hogy remegős. Ezt is a mami csinálta, pedig eddig sose csinált ilyet, csak mindig a nagymamim szokott küldeni a papának. A papa is nagyon szereti a remegőst enni, meg én is. És ilyen mindig csak télen van, többek közt ezért is szeretem a telet. Tegnap egy csomót befaltunk a papival belőle!
Halevős kép:
Itt meg a remegőset eszem:
#553
A mamikám ma uborkasalátát csinált. Persze nemcsak a héját kaptam meg, hanem pár szelet uborkát is. :-)
#552
Doromb-tanfolyam 2. leckeEgy kis dorombtudomány:
A cicák másodpercenként 25-150 rezdülést produkálnak, ez hallható dorombolásként. Hogyan dorombol egy cica? A gégeizmainkat rezgetjük, s hozzá még a hangszalagjainkat is ki-be csukogatjuk, a gyomorszájunk izmával meg átpréseljük a levegőt a fenti területen. A végeredmény a világ legszebb hangja!
Hogyan tudjuk kiválasztani a megfelelő erősségű, alkalomhoz illő dorombolást?
Elsősorban ismernünk kell, hogy milyen hatást vált ki a dormbolás a célszemélyből! A példák erejéig maradjunk az embernél, vagyis a mamánknál és a papánknál.
5. erősség: Ha a mama nagyon elfoglalt, mondjuk mosogat, akkor csak igen nagyon hangos dorombolással tudjuk felhívni magunkra a figyelmét. Ha a kedvenc gépsonkánkat hozza haza a boltból, legalább ilyen fontos, hogy dorombolásunk túlharsogja a szatyrok zörgését! Különben sose veszi észre, hogy nagyon is tudjuk, mi lapul a szatyorban...
4. erősség: Ezt akkor használjuk, ha játszani akarunk. Kellő pillanatban alkalmazva felkelthetjük vele alvó szüleinket! Nincs annál ellenállhatatlanabb dolog, mint egy, a szájában játékkal az ágy végénél állva doromboló macska! Szintén alkalmazható vendégek elkápráztatására, ilyenkor biztos, hogy a vacsora legjobb falatkáiból kapunk majd!
3. erősség: Teljesen átlagos, hétköznapi dorombolástípus. Bármilyen élethelyzetben alkalmazható, ha csak nem hallássérült a célszemély, garantált a siker, simogatásban, állvakarásban, esetleg finom falatok macskaszájba csempészésében.
2. erősség: Csak a szüleink illetve állattársaink hallhatják, idegen előtt sosem dorombolunk ilyen bensőséges, intim hangerővel. Ehhez már az kell, hogy csend legyen, nagyon jó tehát olvasó szülő ölében dorombolni e módon, vagy például ha más cicával lakunk együtt, összebújva alváskor használhatjuk egymás álomba ringatására. Előfordulhat az is, hogy amikor alszunk, a mamánk vagy a papánk csak úgy megcirógat, ekkor spontán halk dorombolással reagálhatunk úgy, hogy fel sem kell ébrednünk hozzá. Ezzel mindig meglágyítjuk a szüleink szívét!
1. erősség: A lehető legintimebb doromb. Ilyet használnak a mamacicák újszülött kiscicáik szoptatásakor, szinte csak rezgés, hallani nem nagyon képes az emberi fül. Ha mégis emberrel alkalmazzuk, ügyeljünk rá, hogy nagyon közel legyünk a füléhez, így például a vállán kell üljünk, egészen a nyakába bújva.
#551
Elhatároztam, hogy dorombolás-tanfolyamot indítok! Rögtön kezdem is az első leckével!A dorombolás kellékei:
- minimum 1db macska
- minimum 1 db ember, aki hallgatja
- a dorombolás fokától függően csendes helyszín
Ahhoz, hogy dorombolhassunk, szükség van egy emberi lényre, esetleg másik állatra, aki kedveskedésével előidézi vagy simán csak a jelenlétével kihozza a macskából a dorombolást. Senki se látott még olyat, hogy egy macska csak úgy magában dorombolna! A közönség tehát legalább olyan fontos kellék, mint maga a macska.
A dorombolás fokozatai:
1. épp csak érzékelhető, ha füllel nem is, a macskát megérintve érezni lehet a rezgését
2. már hallható, de csak közelről
3. akár 1-2 méterről is hallható
4. 3-4 méterről is hallható
5. nagy zajban is messziről hallható, bezengi a szobát, sőt, néha még a macskával érintkező tárgyak is rezonálni kezdenek
Attól függően, hogy mi célból vagy mi okból dorombolunk, el kell dönteni, melyik fokozat a használandó.
Erről a második leckében lesz majd szó!